„Megpróbálom elmesélni, hogy hogyan alakult ki nálam a függőség. 1990-ben betértem Pozsonyban az akkor nálunk újonnan nyílt játéktermek egyikébe, csak úgy kíváncsiságból, és helyben elvesztettem 100 koronát. Ennyi volt a heti zsebpénzem. Aztán kipróbáltam a nagykaszinót is: itt Black Jack–et és rulettet játszottunk az évfolyamtársaimmal. 2002 tavaszán két nap alatt sikerült eljátszanom az egyszobás lakásom árát, amit közben eladtam. Újra kórházba kerültem, Lekérre a pszichiátriára...

... Rövid ottlét után a nagybátyám segítségével kerültem a Reménység Reszocializációs Központba. Ebben az intézetben nyugalom fogadott, amire nagy szükségem volt, mert abban az időben teljesen leromlott pszichikai állapotban voltam. A családommal újra felvettem a kapcsolatot; nem volt egyszerű az újbóli találkozás, de nagyszerű érzés volt látni az édesapám arcán a reménységet, hogy talán újra ember válhat belőlem: aki már nem játszik, és van felelősségtudata - mert ez teljesen kihalt belőlem. „Jelenleg a Félutas házban lakom és sikeresen absztinálok. A nonprofit szervezet önkéntese vagyok, a szaktudásommal segítek a munkaterápia szervezésében, és próbálok példa lenni a többi kliens számára.”

Józsi, 2013 óta tiszta

 

„Most ahogy végig gondolom az életem, tudatosítom, hogy nagyon sok csapda volt, amit akkor még nem ismertem fel. Ittam, mint mindenki más körülöttem. Az ital ott volt a munkahelyemen, hozzátartozott a szabadidőmhöz, jelen volt a családi alkalmainkon is: születésnap, ünnepek, disznótor, szüret – ilyenkor megengedett volt még a részegség is. Hosszú idő telt el, mire észrevettem, hogy számomra az alkohol gondot jelent…

… Egy delíriumot követő lekéri kórházi kezelés után érkeztem a nagykeszi Reménységbe 2006. augusztus 25-én. Elég nagy problémáim voltak a májammal, a körzeti orvosom azt mondta, hogy mit kezdjen velem, 2-3 hónapom hátra. Akkor megdöbbentem, és elgondolkoztam, melyik útra lépjek? Befogadtam a szívembe az Úr Jézust, és sikerült leraknom a cigarettát. Fokozatosan javult az egészségem, ma véradó vagyok. A terápia során újra megtanultam felelősséget vállalni, rendbejött a kapcsolatom családommal, az unokák alig várják, hogy a papa időt töltsön velük. Nem elvesztett idő az itt eltöltött évek, felkészülés ez az életre, mondom ezt több mint 60 évesen. Fontos dolgokat tanultam meg itt, értékes tapasztalatokat szereztem. Hosszú út van mögöttem, és van reménységem a jövőre nézve is.”

Imre, 2006 óta tiszta

 

Kliensek vallomásai - könyv formájában kiadva